Hamar nagy zakóba szaladhat bele aki, különböző hosszútávú előre jelzésekkel próbálkozik az energiaszektor történéseivel kapcsolatban. Még a veterán energiaszektor szakértő Nick Butler- aki a Financial Times színeiben számos összefüggésre rávilágított már- is csak arra vállalkozott, hogy felsorolja mi minden befolyásolhatja az energia árának alakulását.
Az első és legfontosabb az USA és Irán viszonya. Mint egy szappanoperában, velük is mindig történik valami. Jelen helyzetben Donald Trump megválasztását követően, ahogy azt kampánya során megígérte, felrúgta a perzsa állam és hat nagyhatalom korábbi megállapodását. Az új helyzetben az USA megteheti, hogy akadályozza az iráni olajexportot abban bízva, hogy újra a tárgyalóasztalhoz kényszerítheti a teheráni vezetést, vagy nyitva hagyhat kapukat a kivitel előtt, hogy ne korlátozza túlságosan az olaj világpiaci kínálatát, ami túl magasra tolhatja fel az olaj árát.
Irán 2018 elején 2,1 millió hordó olajat exportált, ami év végére a felére esett vissza, ahogy ezt Butler korábban már publikálta. Ha az USA tovább keménykedik, az export nullára redukálódhat, amit a többi olajtermelő ország nem tud pótolni teljes mértékben, ha lazábban veszik a tárgyalásokat enyhülhet a piaci nyomás. Összefoglalva +/- 20 dollárral változhat a hordónkénti olajár a két ország erőfitogtatásának nyomán.
Amire szintén figyelmet kell fordítani az az olaj és gázipari beruházások alakulása. Egy tanácsadó cég szerint (International Energy Agency) 2025-ig 2,2 ezer milliárd, majd ezt követően még további 2,8 ezer milliárd dollár befektetésnek kell érkeznie az ágazatba, hogy az kiszolgálja a világ energiaigényét. A nagy magánkézben lévő vállalatok, (Exon Mobil, BP) hatékonyabban működnek, így még tudtak fizetni osztalékot a részvényeseiknek, de mi lesz ezután? Kérdés, hogy tudnak-e elegendő pénzt fektetni a fejlesztésbe, a kitermelésbe, a tárolásba, az elöregedő megoldások lecserélésébe? Butler szerint a pénz meglenne rá, ám a magántőke kerüli a politikailag kockázatos helyeket, mint Irán, Oroszország vagy Venezuela. A nemzeti olajtársasságok támogatásra szorulnak, mert nem tudják pótolni az alacsony árak miatt kialakult befektetési hiányt, és ez az energiaellátási infrastruktúra hétköznapi ember számára is érezhető romlásához vezethet.
A harmadik még bizonytalan terület a megújuló energiaforrások felhasználása. Mindenki látja, hogy a megújuló energiatermelés költsége folyamatosan csökken, és a világon egyre elterjedtebb az ilyenfajta energia használata.
Rengeteg vállalat állít elő szélre és napsütésre alapozott energiát, ám nincs elegendő forrásuk a globális projektek, fejlesztések finanszírozásához. Előfordulhat, hogy a kisebb cégek esetleg nagyobbakat vásárolnak fel, vagy külső, a zöld energia mellett elkötelezett giga cégek ( Apple, Google), esetleg más pénzügyi befektetők érkeznek az ágazatba, hogy világszinten domináns céget építsenek.
forrás: www.solarcleaning.hu
A negyedik és egyben minden egyes embert érintő bizonytalansági tényező a klímaváltozás elleni fellépés alakulása. Az ENSZ eddigi egyeztetései (az utolsó Katowice-ban) eddig elég gyenge eredményeket hoztak, a másik oldalról a tudósok folyamatosan sürgetik a szükségszerű lépéseket, mert az emberiség kifut az időből. Butler szerint ez odáig fajulhat, hogy a környezetvédők pereskedések felpörgetésével próbálkoznak majd. Ezek a perek ugyan eddig nem hoztak különösebben nagy eredményeket, de a környezetvédők esetleges győzelme nagyban befolyásolhatja az óriáscégek költségeit, tőzsdei megítélésüket.
Összefoglalva az energiaszektor alakulására (az árakra amit az egyszerű hétköznapi ember is érez) óriási hatással van a politika, ami befolyással van az óriás vállalatok gazdasági helyzetére is, nem beszélve az egyre sürgetőbb klímaváltozás problémájának megoldásáról.
Egy biztos: 2019 mozgalmas év lesz az energiaiparban.
Recommended To You
